Spanyo blogja

Rég hallgattam Junkiest, de ha hallgatnom kéne, talán ezt hallgatnám a legtöbbször.
Mert ezt jó hallgatni:D

Kelthetnél bennem édes érzéseket,
Ha elállítanád a vérzésemet
Csöppnyi csermelyt, szívemből fakadót
De lehet belőle áradó, nagy folyó
Ha elhagysz, számolj a ténnyel
Megcsallak egy fiktív személlyel
Nem bírok már a szenvedéllyel
Tudtam, hogy így lesz, mégis csodálkozom
Mint az első önkezem által okozott magömlésen
Csapdába csaltál, de én mégsem tiltakozom
Hagyom, hogy áthatolj a pajzsomon hagyott résen
Nem érdekel a sorsod, az előéleted
Mert nem akarom megbánni azt, amit tettem
Markomban tartom az előételed
Ezen a vacsorán jóllakunk majd mind a ketten
És senki nem érhet tetten

Csinálj úgy, mintha szeretnél
Mintha valamit tehetnél
Hogy itt tarts kicsit még
Csinálj úgy, mintha szeretnéd

Nem vagy te szende szűz, aki csak játssza a bestiát
De nem lobog benne tűz, ami tombol, éget
Az erkölcs börtönébe zárt ösztönöknek amnesztiát
Adtam, hogy felzabáljanak téged
Ugye érzed, véged

Csinálj úgy, mintha szeretnél
Mintha valamit tehetnél
Hogy itt tarts kicsit még
Amíg a gyújtózsinór leég
Ezen a hordozórakétán
Ami a mennybe repít talán
Te is velem jöhetnél
Csinálj úgy, mintha szeretnél

Kérlek, vigyázz rám, ha egyszer melléd ülök
De tövig nyomd a gázt, én száz alatt szédülök
Én nem utasítanék vissza egy ilyen jó ajánlatot
Ébreszd fel a bennem szunnyadó állatot

Csakhogy ne legyen zenei beszűkülés, képviseltetik más műfajok is. Túl mélyen - sőt igazából semennyire - nem vagyok belesüllyedve a rap műfajba, de vannak itthon egészen különösen kurvajó számok. Részemről meglepő. Akkora dumák vannak benne, hogy csak fogja az ember a fejét, és talán ez az életérzése a rapnek:D a franc tudja.

Tudniillik a tűz kettős szerepét taglalja az alábbi mű. Az egyik szerepe purgatóriumi, a másik pedig őőő hogyismondjam... ünnepi:D Na de ki baszott már olyat, hogy vlk elemez egy rap számot? Csak egy részt nem értek ki, oda raktam egy kérdőjelet, aki kihallja az az isten szerelmére mondja el mit mondanak ott:D

NKS - Pirománia

Nos' Chez

Gyújtsuk fel, gyújtsuk meg, gyújtsuk be.....
Gyújtsuk be a B52-őt,
hogy égjen a bendődbe, ez még nem büntetendő.
De B, mint benzin folyjon az őrszobákra.
Meneküljenek a kékek, most én dőlök hátra
a karosszékbe. A szép magyar leventék meg
csak égjenek a Kárpát-kemencében,
mer' a vér és becsület nem válik vízzé,
hogy eloltsa, csak a tíz év(?).
Most nem a Jenny van a blokkban,
hanem Chezzy, aki lop, csal te szittya fattya, hogyha
sokba van a cókmók, és nem jó smoke,
csak a csacska macska mocska.
Felgyullad a porta, szopja ki a sok lokálpatrióta!
Egyetek trágyát, gyúrjatok a lovas napokra.
Itt a KK Bankos Norba NKS FL; minden lángokban áll a kriminálnál.

Gyújtsuk be, gyújtsuk meg, gyújtsuk fel, hagy égjen ne oltsd el!

Zenk

Az élet édes, de a saját véred éget
meg. Ez olyan, mint a pálinka is beüt pedig mézes.
Itt a pánikra a tűz, ami ma mindennek véget vet,
meg a Nem Közölt Sáv, akiket mindig a vendetta védett.
Gyújtsuk meg! Te meg bazd meg a lédet,
amit a zsebetek már nem bír! Égjen
el a pop, meg a sok nyálas kurva R&B!
A rappem gázolaj, a torkolattűz füstöl.
Vigyázz maradj száraz magyar! Tárazok be, üsd föl
az összes lakó fire-eket ez meleg menet volt.
De nálunk az van, hogy felgyújtja Pinocchio Gepettot.
A hóhér símaszkban, aki másokat a villamosszékhez szíjaz,
és azt hiszi, a halál után vigasz van.
Szégyen! Égjen a pedofil doktorokra, papokra,
mind kerüljenek a pokol tűzére végtelen napokra.
A sarokba szorít a sok szar, de ez patt-matt.
A tüzet bő nyállal oltsátok! emo

Nos'Chez

Tűzbe rakhatod a kezed értem cimbi.
Veszem, értem, kit mint tesz veszetté a bling-bling.
Miért hiszed azt, hogy te bigking vagy?
De itt a big trink, dupla shot-os dream team.
ha a Szphinx-fing begyullad tipli. Capisci?
A kódod ha bizti, da Vinci.
Én jódot rakok a sebre, hiába sózod.
A dialógod gyenge. Pszihológusok ezre
dolgozik majd rajtam. A XXI. századot én teremtettem,
mint a XX-at a Hasfelmetsző Jack a penge.
Annyi faszt nyelsz mint a Pacman.
Rakj a térdedre ragtapaszt! N.O.S' Chez
valagba basz. Sayonara sensei!
Nálunk a wellness hétvégéhez is kell szesz te kretén.
Minden szinten szinte minden mixer ismer minket majd, hogyha vaj nincs a fején.
Itt a getto-blaster sláger; semmi puncs, semmi megalkuvás csak a FIRE!

Gyújtsuk be, gyújtsuk meg, gyújtsuk fel, hagy égjen ne oltsd el!

Zenk

Gyulladjon fel minden Szépasszony-völgye,
meg a kis tini pináé, aki egy vén fasznak dől be.
Mint a hét gazdag törpe odafent, aki a szálakat mozgatja,
meg a kék, aki csak a jó-népet basztatja. Lent
Molotov-koktélokat dobnak utánad.
Itt a lángnyelvek, mint az éhes kutyák nyalják a tüzelő szukákat.
Kattogtok Amszterdamtól, gyújtsuk fel Jamaicát!
Attól lásson csodát a világ, amire vakon bíztuk mindenünk rá.
Asszed linkelünk?! De vágod, ott van az ördög a falra kenve,
ha bárki arra menne,
gyújtson be a parlamentbe,
legalább egyszer legyen szép a naplemente.
Hét nap Raplife; izzik a méreg az erekbe,
itt én vagyok a farkas, akit a kismalac ereszt be.
Lángoló rakéták, a bugyitokba Fanta.
Mé' van tüzed Guantanamora, mint a guantanamera.

Nos'Chez

Égjen a sok felvarratott, ráncos bőrű, smukkos öreg szuka,
aki azt hiszi, még mindig jó buxa,
és hogy nem csak léért húzza húsra
a 20 éves, édes kis lovászfiúja,
meg a sok kamu-Doxás popsztár,
mint a a kebab forogjon a rúdon.
Itt a három testvér,
az NKS artéria, te a hajszálér.
Jaj istenem, mit tettél?!
Szar Mc-k kezébe mikrofont minek tettél?!
Folyjon a vér, mint a Cabernet Sauvignon.
Amit pumpál, azért nos... amit nyom nem Sevignon,
ez permet. Megtölti a termet az illat,
ide csal a húsevő virág. A Sáv a szár, a Firma a szirma.
Mivan mister?! Mé' nem twistel?!
Ja csak tűz kell?!
Én önt gyújtom meg az öngyújtómmal!

idáig úsztam hideg csillagok közt és nem egy talpalatnyi
földért jöttem hanem világokat hódítani kies mezőket viharos
fjordokat és kalandos hegyeket király leszek arany vagy tövis
koronával a keresztre vagy a falra szegezve trófeának s ha a
világok egymásba is zuhannak neved sikoltják és romjain
kísértve újjáélem tragédiáim minden egyes lépését míg
fel nem ver a hazug álomból a kegyetlen ébredés

olvasgattam,és kigyűjtöttem.

Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Elég

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
"visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Merénylet

Megtörtént, holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.

Hommage à Isaac Newton

Megtesszük, amit nem teszünk meg,
és nem tesszük meg, amit megteszünk.
Valahol rettenetes csönd van.
Effele gravitálunk.

Találtam egy spanyol-angol fordítását, magyarra lefordítani már bűn lenne. Köszönet Daaaniii-nak a fordításért.

I Like You

I like airplanes, I like you.
I like to travel, I like you.
I like the morning, I like you.
I like the wind, I like you.
I like to dream, I like you.
I like the sea, I like you.

What I'm gonna do? I don't know.
What I'm gonna do? Don't know any more.
What I'm gonna do? I'm lost.
What time is it my heart?

I like the motocycle, I like you.
I like to run, I like you.
I like the rain, I like you.
I like to come back, I like you.
I like marihuana, I like you.
I like the colombiana*, I like you.
I like mountain, I like you.
I like tne night...

What I'm gonna do? I don't know.
What I'm gonna do? Don't know anymore.
What I'm gonna do? I'm lost.
What time is it my heart?

I like the dinner, I like you.
I like my neighbor, I like you.
I like her cusine, I like you.
I like to wiggle, I like you.
I like the guitar, I like you.
I like reggae, I like you.

What I'm gonna do? I don't know.
What I'm gonna do? Don't know anymore.
What I'm gonna do? I'm lost.
What time is it my heart?

I like the cinnamon, I like you.
I like fire, I like you.
I like to shake, I like you.
I like La Coruña, I like you.
I like Malasaña, I like you.
I like chestnut, I like you.
I like Guatemala, I like you.

What I'm gonna do? I don't know.
What I'm gonna do? Don't know anymore.
What I'm gonna do? I'm lost.
What time is it my heart?

Fordítás kérésre. Remélem segít megérteni.

Vágyakozás

Egy magányos ember,
Magánya változhatna,
Ha egyszer elő merne bújni.
Ismert egy lányt,
Csak messziről álmodozott róla.
Megszerezhetné, ha valaki más lenne.
Így hát csendben vár,
Hogy megváltozzon a sors,
De a változás talán már elkésett.
A csillagokért nyúlsz,
De elérsz-e olyan messze
Onnan, ahonnan éppen állsz?
Túlságosan vágytál rá,
Áhítoztál az érintésére,
De ez csak vágyálom.
Volt egy ember,
Ki arra gondolt, arról álmodott,
Épít egy felhőkarcolót a csillagokig.
És most nekilát, biztos a sikerben,
Habár nem tud tervezni.
S most az álma összeomlott,
S belezuhant az óceánba
Minden vágyával együtt.
A valóság hirtelen arcon csapta:
Nem tud semmit.
Mint mikor a diák tanítani próbál,
A tudás, amit keresel
Épp csak elérhetetlen.
Meg kell értened ezt a szomjat,
Az éhséget, ami belül éget.
Ideje továbblépni.
Az akarat, a remény, a vágy,
Egy láng él a lelkedben,
Ami hajt a célod felé.
De az álomnak ára van.
Ez a természet rendje,
Hogy megragadd a kockát,
Minden dobásnak ára van.
Érzelmek dúlnak,
A szíved átveszi az uralmat,
És eltérít az útról.
A célod nem számít,
Az ösztönzés nem tanul.
Csak egy újabb elvarrandó szál:
Az akarat, a remény, a vágy...

Az eredeti címe: The Shaman Trance. Arról szól, ahogy egy sámán vezette törzsi szertartások között valaki Ayahuasca nevű drogot fogyaszt. Ami persze erősen pszichedelikus hatásokkal bír. az Ayahuasca-t tea formájában szokták fogyasztani.

 

Égi hidak

Sötétség ébred
Víziók élednek
Más szemével
Látnak a sötétben

Túlélők
Vigyetek magasabbra
Egyesítsétek újra lelkem

Suttogott igazság
Bízok benned
Hogy beteljesíts

Nap
Világítsd meg utamat
Gyógyító vizek mossák el szenvedésem

SZél
Vigyél haza
A valóság vászna kettészakad
Lelkem egy része
Mi meghalt, visszatér
Hogy újra élhessen

Érzem hogy elmúlok
Hirtelen ébren álmodok
Elrejtett emlékek
Bukkannak fel ismét

Nem élhetek a fényben
Míg át nem jutok szívem sötét járatain

Tűzzel táncolva
Lelki vezető eltűnteti a külvilágott

Igazság hírnöke
Bízok benned
Alakíts át most

Nap
Világítsd meg utamat
Gyógyító vizek mossák el szenvedésem

Szél
Vigyél haza
A valóság vászna kettészakad
Lelkem egy része
Mi meghalt, visszatér
Hogy újra élhessen

És végre eljött az idő,
Hogy újra egyesülhessünk

A Föld erejével megidézem
Az égi hidakat
Újjászületésem útján
Sámán, fogd a kezem

Ez az élet

A legünnepélyesebb elhagyatott este szívében,
Mikor a lelked előtör,
Megkérdőjelezted-e már az őrületedet?
Miről szól az életed?

Néhányan úgy döntünk, békésen élünk,
Néhányunk eltéved a labirintusban,
És nem találnak haza.
Ehhez az élethez tartozunk,
Ez szent ajándék.

Kívántad-e már, hogy valaki más legyél?
Tudatot cserélni valakivel?
Csak időpazarlás.

Néhányan úgy döntünk, békésen élünk,
Néhányunk eltéved a labirintusban,
És nem találnak haza.
Ehhez az élethez tartozunk,
Ez szent ajándék.

Éltesd az álmaidat,
Űzd el a démonokat!
Az élet egy üres tábla,
Törékeny a sors kezében,
Szeretet vezérelte, és gyűlölet rombolta.
Amíg ez az ajándék tart,
Az árnyak megmaradnak.

Néhányan úgy döntünk, békésen élünk,
Néhányunk eltéved a labirintusban,
És nem találnak haza.
Emlékek elhalványodnak,
Az idő elszalad...
Mit mondanak majd, ha már nem vagy itt?
Ehhez az élethez tartozunk,
Ez szent ajándék.

Elveszve, el nem felejtve

Nem vagyok halhatatlan,
Csak egy ember vagyok.
Egy hataloméhes zsarnok,
A homokban az árnyék mögött.

Az emberek már félnek tőlem,
Sokan meghajolnak és sírnak.
Az egész sivatagban ismernek,
Én vagyok, aki nem hal meg.

Szembenéztem a legnyomorultabb démonjaimmal.
Én vagyok aki megvédte a becsületünket,
Viselem a cserbenhagyott testvéreim címerét.
Én leszek az első, aki az életét adja.

Elveszve, el nem felejtve,
Minden ellenére uralkodva,
Félve és tisztelve, istenek között élve,
Vezetem a birodalmat.
Lelkem ébenfekete,
Elveszve, el nem felejtve:
A halhatatlan lelkek királya.

Egy eposz, mit senki sem olvasott.
Az oldalak megtépve és elkenve,
A legnagyszerűbb történet, melyet sose mondtak el.

Rettegj a birodalmamtól,
Vagyon és szépség földje,
Hol az utcák aranyból vannak.

Egykor merészen és bátran
Egy birodalom elveszett,
Mint a tegnap szellemei.

Elveszve, el nem felejtve,
Minden ellenére uralkodva,
Félve és tisztelve, istenek között élve,
Vezetem a birodalmat.
Szívtelen és brutális,
Egyre inkább eltűnik a sötétben,
Elveszve, el nem felejtve:
A halhatatlan lelkek királya.

Ha sanda gyanúm nem csal, akkor a szám Mike Portnoy-ról szól, lévén, hogy elhagyta az együttest. A rajongókhoz szól, akik valószínűleg kicsit rosszul reagálták le az esetet.

Építs fel, rombolj le

Ma én vagyok a megmentőd,
Másnap pedig egy démon.
Irigyled a bolyongó életem,
És figyeled minden lépésem.

Megszállottság minden áron,
Egy nap te hozod a halálom.
Megtörve és széttépve,
Miért nem hagysz békén?

Felépítesz,
Majd lerombolsz,
Mígnem darabokra hullok,
Összeomlok és elégek.
Sosem tanulok,
Én vagyok a bűnös szenvedélyed.

Építs fel!
Rombolj le!

Ma én vagyok az új messiás,
Akit megtagadsz.
Mikor már nincs rám szükség,
Keresztre feszítesz.

Az vesse rám az első követ,
Aki bűntelen.
Küzdök a félelemmel,
De nem maradok egyedül.

Felépítesz,
Majd lerombolsz,
Mígnem darabokra hullok.
Ez az ára,
Hogy így élek.
És a képzet tovább él.

Nem bizonyíthatok,
Nem verhetlek át,
És hagyhatlak darabokra hullani.
Összeomlok és elégek,
Sosem tanulok.
Én vagyok a morbid szenvedélyed.

Építs fel!
Rombolj le!

Felépítesz,
Majd lerombolsz,
Mígnem darabokra hullok.
Ez az ára,
Hogy így élek.
És a képzet tovább él.

Nem bizonyíthatok.
Nem verhetlek át,
És hagyhatlak darabokra hullani.
Összeomlok és elégek.
Sosem tanulok.
Én vagyok a szimbólikus komplexusod.

Építs fel!
Rombolj le!

Megkésve bár, de törve nem, eljött az idő az új DT album fordítására.

A Dramatic Turn of Events c. album intro-ja gyakorlatilag elég jól betölti az album felvezetésének szerepét, mind mondanivalólag, mind hangulatilag. Erősen társadalombíráló téma, és vallási hangulat. A szám leginkább a mohóságról, a felkapaszkodásról és az erre épült társadalom kritikájáról szól. De akár szólhatna Ayn Rand: Atlas Shrugged c. regényéről (nagyjából ugyanaz a kettő).

 

Angyalok hátán

Angyalok hátán állva,
Sorsunk a teremtés.
Támadást indítunk,
Míg hősök cipelik terheink.

Közeledik a katasztrófa,
S a túlélés egyre reménytelenebb.

A hullámokon lovagolva,
Működtetjük a gépezetet.
Halálra vérzünk.
Az új amerikai álom.

Elvakít a mohóság.
Vigyázz, a napjaid meg vannak számolva.

A szégyen könnyei hullnak.
Védj meg, vezess el a vizekhez.
Igazak az önzetlenek.
Terelj, vezérelj, mint egy bárányt a vágóhídra.

Homályos a határ
A helyes és a helytelen között.
Magunk után húzzuk az áldozatokat.

Rajta vagyunk a listádon
A cél nélküli zsákutcában.

A szégyen könnyei hullnak.
Védj meg, vezess el a vizekhez.
Igazak az önzetlenek.
Terelj, vezérelj, mint egy bárányt a vágóhídra.

Létezik néhány változata a szövegnek, de bocsánatos bűn a Queen gyakorlatilag első számától. Egyetlen csalafintaság van a szövegben, amiben amúgy nem vagyok biztos. A "belladonic haze"-t Vénusz-kábulatnak fordítottam mert a belladonna ugyebár szép nőt jelent, DE belladonna egy kábítószer is (meghát kábulat). A lényeg hogy ne felejtsetek el élni miközben élnétek.

Maradj életben

Milliószor elmondták,
Milyen veszélyes az út.
Próbáltam bölcsebbé,
Kicsit jobbá válni.
De ha millió folyót átszelek,
És millió mérföldet lejárok,
Akkor is ugyanott lennék:
Mosollyal keresem a kenyerem.
Már ezer tükröt eladtam
Egy sikátorban.
De nem volt olyan nap,
Hogy bárhol láttam volna az arcom.
Úgy hallom, azt mondták,
Hogy légy szupersztár.
De elmondom a kedvedért,
Hogy maradj ahol vagy.

Maradj életben!
Elveszi minden időd és pénzed,

Milló nőt szerettem
Vénusz-kábulatban.
Millió vacsorát megettem,
Mit ezüst tálcán hoztak.
Adj meg mindent,
Hogy jóllakjon testem, lelkem,
S én egy kicsit nagyobbra növök.
Talán ez lehetne a célom.
Milliószor megmondták,
Hányan állják az utam,
Hogy kell próbálkoznom,
És jobbá válnom.
De ha millió folyót átszelek,
És millió mérföldet lejárok,
Akkor is ugyanott lennék.
Ugyanott ahonnan indultam.

Maradj életben!
Elveszi minden időd és pénzed,
Maradj elégedett!

Maradj életben!
Szánj rá időt és szerezz több pénzt!
Drágám túléled.
- Azt hiszed napról napra jobb leszel?
- Nem, csak két lépéssel közelebb vagyok a síromhoz
Maradj életben!
Elveszi minden időd és pénzed.
Maradj életben!
Szánj rá időt és szerezz több pénzt!
Maradj életben!
Túl fogod élni!

Maradj elégedett!

Szótár

BASZNI... Valóban morcos szó, szerelmem.
Bocsáss meg érte, többé le nem írom,
hiszen a "B" hangbársonyát, az "A"
melegségét sziszegve tépi szét
az "SZ", s bárhogy is lágyítsák a ragok:
viszolyogtató, na...! Elégedett vagy?
Nem is mondom ki eztán. Annyi kedves
magyar igét, költői szinonímát
használ a nép e durva szó helyett.
- Csak vedd a zsargont, hány "tapintható",
vérbő igével jelzi azt, amit
te is nagyon szeretsz, vagyis: bibizni,
pitykézni, kúrni, kúrelni,... a zsargont
használó: pocskol, pumpál és subázik,
kamatyol, móráz, kupakol, lebüntet,
gyümölcsözik, etyeköl, megsuhint,
sámfázik, stricel, dug... (Ki többet ismer,
írja le kézzel, két sort kihagyok:
..............................................................
..............................................................

És kész is. Látod ez a töredék is
mennyire színes. Alkossunk mi is!
Legyen szavunk e műveletre MÁRTÁZ;
MÁRTÁZIK, MÁRTÁZZ, MÁRTÁZZUNK! Na, mit szólsz?
Mert lassan, lassan ébred a broki, 
- brunó apó, lőcs, rabló, rudi, kolbász,
hancúrléc, frigyák, flóriángyökér,
mennyei kanóc, vízipipa, dákó,
kár, buló, fütykös... - jaj, állíts le engem
s állítsd fel azt, mit fednek e szavak
s memória-tornáért, jutalmul
engedd, hogy most már megmártázzlak!

Hát akármennyire szeretem, sose leszek képes megjegyezni, hogy írják a nevét, muszáj puskázni:P. Igazából elég régóta megvan egy verses könyve, csak elhanyagoltam szegényt. Akárcsak mostanában a blogot. Nem javítottam fordításokat. Majd egyszer nekiállok, de kb ez az utolsó dolgom.

Na de térjünk a lényegre. Gondoltam feldobom ide a két legjobbat, amit eddig olvastam, egyet a líra, egyet a próza kedvelőinek, kettőt azoknak akik nem válogatósak:P Igazából az összeset el kellene olvasni, főleg A Romlás virágait és A Fájó Párizst. Ez a kettő is ezekből van, ebben a sorrendben.

Himnusz a Szépséghez

Mennyeknek méhe szült, vagy bús gyehenna téged,
óh, Szépség? A szemed egyként tud ontani
égi s pokoli fényt, jótéteményt és vétket,
s bízvást lehet a bor másának mondani.

Szemedben őrzöd a napnyugtát és a hajnalt,
illatos vagy, miként a felhős estelek,
csókod varázsital és amfora az ajkad,
melytől gyáva a hős és bátor a gyerek.

Küldött fekete mély, vagy ég csillagtetői?
Szoknyád után a Sors kullog, mint hű kutyád;
szeszélyes kezeid Jó és Rossz magvetői,
mindent kormányozol s ajkad választ nem ád.

A holtakon tiporsz, Szépség, gúnyt gőggel űzve,
s nem megvetett diszed a Szív Borzalma sem;
a gyilkosság is ott táncol, csípődre fűzve,
kedvenc ékszereid közt, szerelmesen.

Láng vagy s az elvakult lepkék feléd repesve
elégnek reszketőn s mondják: Áldott a láng!
A hő szerelmesel édes párjukra esve
sírjukat ölelik, bús haldoklók gyanánt.

Ég küld-e vagy pokol, mindegy, minek is kérdem?
Óh, Szépség, csodaszörny, rémítő, üde, szent!
Csak szemed, mosolyod, lábad tárja elébem
az imádott, soha nem ismert Végtelent!

Légy Isten angyala, vagy a Sátán szirénje,
mit bánom? Bársonyos tündér szemmel ha kelsz,
úrnőm, egyetlenem, óh, illat, zene, fény te,
enyhűl a rút világ s könnyűl a lomha perc!

Hajnali egykor

Végre! egyedül! Már csak néhány kései és fáradt fiáker robogása hallatszik. Ha a nyugalom nem is, néhány órára miénk lesz a csönd. Végre! megszűnt az emberi arc zsarnoksága, és most már csak saját magamtól fogok szenvedni.
Végre! szabad tehát elernyednem a homály fütdejében! Mindenekelőtt két fordítás a záron, ügy érzem, e kettős kulcsfordulat növeli a magányomat és erősíti a torlaszokat, melyek ténylegesen elzárnak a világtól.
Szörnyű élet! Szörnyű élet! Összegezzük a napot. Találkoztam néhány íróval, egyikük megkérdezett: eljuthat-e az ember Oroszországba szárazföldi úton (nyilván szigetnek gondolta Oroszországot); nemesen vitatkoztam egy folyóirat szerkesztőjével, aki minden ellenvetésemre azt válaszolta, hogy: - Ez a lap a becsületes emberek pártján áll - ami annyit jelent, hogy a többi lapot mind gazember szerkeszti; köszöntem húsz embernek, tizenötöt nem ismerek közülük; kézfogásokat osztogattam, ugyanilyen .irányban, mégpedig a nélkül az óvintézkedés nélkül, hogy kesztyűt vásároltam volna; az időt agyonütni, egy zápor alatt, felmentem egy kötél táncosnőhöz, az arra kért, hogy tervezzek neki Venustre-jelmezt; tisztelegtem egy színigazgatónál, aki, miközben lerázott, így szólt hozzám: - Talán jól tenné, ha Z. . . úrhoz fordulna; valamennyi szerzőm közül ő a legnehézkesebb, legbutább és leghíresebb; vele talán elérne valamit. Keresse föl, s aztán majd meglátjuk -; eldicsekedtem néhány ocsmány cselekedettel, melyet sohase követtem el, és letagadtam, gyáván, néhány gonosztettet, amit gyönyörrel végrehajtottam; a kérkedés vétke ez, bűn az emberi önérzet ellen; megtagadtam egy csekély szolgálatot egy barátomtól, és ajánlólevelet írtam egy hétpróbás gazembernek; huhh! vége a beszámolónak?
Elégedetlenül mindennel és elégedetlenül magammal, szeretném megváltani magamat és büszkélkedni egy kicsit az éji csöndben és magányban. Lelkei azoknak, akiket szerettem, lelkei azoknak, akiket megénekeltem, erősítsetek, gyámolítsatok, távolítsátok el tőlem a hazugságot és a világ rontó gőzeit; te pedig, Uram Istenem, add kegyelmedet, hogy írhassak még néhány szép verset, .mellyel bebizonyítom saját magamnak, hogy nem vagyok az utolsó az emberek között, hogy nem vagyok alábbvaló azoknál, akiket megvetek.

Szép nagy lendülettel kezdtem az évet, és rekordmennyiségű blogbejegyzést sikerült produkálnom, de aztán egy nagyon kedves barátom cserbenhagyott.
Ez úgy érintett, hogy nem is tudtam blogolni.
De MIÉRT!? kérdem ismét MIÉRt hagytál cserben Google Chrome???
Esküszöm nem tölt be egy freeblogos oldalt se, és még a blogszerkeztőt se töti be. Azt hittem megőrülök. És láss csodát valóban... mert kénytelen lettem az új Iexplorert használni. Persze ott lett volna firefox is, de nemvolt kedvem letölteni, bár lehet most mégiscsak azlesz. Valahogy zsigerből utálom az ie-t csak arra való, hogy leszedd a chromot, vagy a firefox-t mikor újratelepíted. Bár már nem tudtam beszállni a vitába hogy miért is pocsék, úgyhogy gondoltam felrakom a 8-at és örüljek is neki.
Fos..... Na de elkanyarodtam témámtól, akarom mondani ki se lyukadtam oda, ahova akartam.

Fordítások.
A lényeg, hogy találtam egy nagyon jó oldalt - a songmeanings.net-et - ahol a fanok és az élesszeműek leírják, hogy konkrétan miről is szól a dal. Be kell vallanom, hogy rengetegszer félreértelmeztem, és ennél fogva vagy nyögvenyelős lett az egész, vagy néhány rész, vagy értetlen meg ilyenek. Igazából csak utólag visszaolvasva emelkedik meg a szemldököm, hogy ezt most hogy sikerült ilyen ratyin megfogalmaznom.
Szal a lényeg, hogy jónéhányat (kb mindet) újra átnézek, és átírom.

Akár előbb is eszembejuthatott volna ez az oldal, meg mondjuk a böngészőváltás is... lehet újrarakm a chrome-ot... egyszer csak frissült és angol lett, és asszem azóta csinálja ezt...

P.S.:Majd nemsokára feldobok néhány verset is. Persze nem az én, hanem Subah Zoltán, akarom mindani Soós Zoltán tollából. Jófélék:D

 

Igazából, mikor először elraktam ide ezt  fordítást, akkor azt nem én írtam, és utólag olvasva néhány helyen csúnyán be is lett nézve. Szóval hallgattam, és eszembe jutott az egész. Nos nem gondolnátok szerintem, de az alkoholizmussal való küzdelemről szól a szám. Hmm... bírom, hogy milyen rohadtul másra is lehet gondolni:D Nah Portnoy bácsinak kis alkoholproblémái ihlették meg, hogy megírja ezt a számot. A "Lie" c. szám elvileg a része lenne, de LaBrie úgy gondolta az elég jó arra, hogy külön szám legyen, szal tekintsük a folytatásnak.

A tükör

Csábítás -
Miért nem hagysz békén?
Bárhová megyek, minden sarkon ott bújsz

Önuralom -
Ne fordíts nekem hátat
Most mikor leginkább kellesz

Az állandó nyomás kikezdi az akaratom
Hogy mit tegyek, mit ne
Nem tudok uralkodni magamon még mindig...

Álszent -
Hogy lehetsz ilyen kegyetlen
Hogy cserébe a hitemet akarod?

Ellenállni -
Nem is olyan nehéz,
Ha már becsuktad az ajtót

Oly sokáig hittem neked
Azt hiszem elfelejtetted
Éppen mikor azt hittem, hihetek benned.

[Részlet Meryl Streeptől a "Faling In Love" c. filmből]
"Mit művelsz?
Mit művelsz?"

Ideje szembenézni a dolgokkal
Minden túl valóságos lett
Félelemben élve - 
Miért hazudtál és színleltél?
Ennek vége
Soha többé nem bízok benned
Ideje jóvá tenned mindent
Nézz a tükörbe, barátom

[Részlet Jremy Irons-tól a "Damage" c. filmből]
"Nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna"

[Részlet Mary Beth Hurt-től a "Light Sleeper" c. filmből]"
Csak meg kell találnod az utadat. Az egyetlen veszély benned van."

[Részlet Jremy Irons-tól a "Damage" c. filmből]
"Azt hittem lehet irányítani az életet, de nem így van. Vannak dolgok, amiket nem irányíthtasz."

Nézzünk szembe a problémával
Teljes egészében megfertőzött
Az idővel versenyzek, hogy mindenkinek kedvében járjak
Mindenkinek, kivéve a legfontosabbnak

A valóság képei
Lassan láthatóak lesznek
Hogy a fenébe tudnál megbocsátani nekem
A pokol után, aminek kitettelek

Ideje szembenézni a dolgokkal
Minden túl valóságos lett
Félelemben élve - 
Miért árultam el a barátom?
A legvégsőkig hazudtam
Színlelve éltem
Ideje jóvá tennem mindent
Soha töbé nem bántalak.

 

Talán a két legtetszetősebb vers a Szajna-parti Erosz-ból. Hát ez nem éppen egy gyerekmese :D Amúgy nemárt tudni, hogy ezekben a versekben eredetileg szép egyenesen le van írva, minden a rendes nevén van illetve, és nincs ilyen szépen szinonimákkal megoldva a prűd magyar közönségnek. Szóval nem dorong, lőcs, pálca, bunkó, tőr, furkó meg ilyenek:D Habár nekem valahogy ez is tetszik benne, ettől lesz olyan bájos:D charming :D Nem tudom, hogy fogalmazzak :D Ez a Tímár György bácsi nagyon faszán fordított:D

Dal
Melyet La Fontaine úr szerzett néhány nappal az esküvője elött
(Chanson composée par M. De La Fontaine peu de jours avant ses noces)

La Fontaine uram egik este
Mimijét becézgette és
Szólt: "Megint hideg ráz, te beste?
Félig berakni, az kevés!
Ha meg nem toszlak én,
Vedd úgy, hogy máris belehaltam!
Szépszeműm, légy enyém,
Csak meglátlak s már áll a farkam."

Epigramma

Szeressünk, tosszunk - ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja - itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hát te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni - semmi;
Szív nélkül toszni - annyi sem.

És elérkezett a századik fordítás ideje!

Egy elég érdekes szöveget találtam, sok legenda kering, hogy miről is szól. A legelfogadottabb verzió egy regény (valószínűleg fantasy), amiben a hős arra tér vissza küldetéséről, hogy a feleségét megölték. Remeteéletet kezd, és felemészti a bánat, végül is gonosz lesz. Aztán rájön, hogy már vagy ezerszer újjászületett, és mindörökre ez a sorsa (mm a szerelme elvesztése és begonoszulós loneranger rész).
Persze van olyan változat is, hogy a befutott régi barátok már nem ismernek meg.
Meg persze lehet még sokféleképpen értelmezni. Jah amúgy alapból a DreamTheater feldolgozást ismertem, igazából z kicsit jobban tetszik, mint az eredeti, pedig nincs sok különbség.

Abszolút idegenek

Emlékszel még?
Emlékszel még a nevemre?
Ahogy átfolytam az életeden?
Ezer óceánban hömpölyögtem.
Oly hideg,
Hideg jégszellemek közt.
Egész életemben
A múltad visszhangja voltam.

Visszatérek,
Mint a pillanat visszhangja.
A távolban arcok ragyognak,
Ezer harcost ismertem.
És nevettem,
Ahogy a szellemek megjelentek.
Egész életedben
Egy újabb nap árnyéka voltál.

És ha hallod a szélben a hangom,
Meg kell értened,
Meg kell maradjunk
Abszolút idegeneknek.

Tudom, itt kell maradnom
A bánat néma kútjában.

Egy ezüstszál
Kapaszkodik a szélbe,
Többet látott, mint te.
A évek hangjai
Megfájdítják a fejed
Az éjszaka közepén.
Értékes élet,
A könnyeid elvesznek az esőben.

És ha hallod a szélben a hangom,
Meg kell értened,
Meg kell maradjunk
Abszolút idegeneknek.

Mondd, hogy lehet ilyen pontos
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, akar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.

Nem is rossz nem? Nem gondolnátok, hogy a Geszti írta; főleg az uccsó két sor tetszik. Amúgy a többi része már nemjó, pedig jézusom még alsóban jazz+az-t hallgattam:D
Szerettem, jóféle, de most visszahallgatva elég gagyi, persze még van aminek tudom a szövegét. Erről valamiért József Attila jutott eszembe... hmm... tudjátok melyik a legjobb verse? Neeeem, hagyjad már, ezekkel nem találkozni a suliban... tök utálom. Mint a Kafka: Átváltozás... a világirodalom leggusztustalanabb, olvashatatlanabb szennye, aztán véletlen találtam pár Kafka novellát, és azok meg jók. Nah ugyanez meg versekre is. Szívesebben tanultam volna meg Apollinaire valamelyik pofátlanul erotikus versét, ahelyett, hogy azt olvasgatnám, hogy egy versben mindenről ír:P

Priaposzi menet (Cortége Priapique)

Te kikötőnél szélesebb lik
Hol szerelmem apályba hal
Hal-zamatodhoz egy csipetnyit
Vegyít a farok és a far
Az illat amely idesegglik

Emléked is te ernyedetlen
Hüvely fölkelti lécemet
A cickód mannát enged ennem
A combjaid mily élvezet
S a vér is ha vérezni kezdesz
Olyan mint egy nemes heves szesz

És akkor mehetne az elemzés, hogy az avantgárd stílusjegyeket lehet észrevenni, pl. a központozás hiánya blabla... Nah és gyerekek az idesegglik milyen költői kép? igen, egy gyönyörű metafora... ahh könnybelábadt, csillogó szemmel ültem volna irodalom órán, és talán el se lógtam volna:D Hiányolom ezt a szeletét a költészetnek a magyar irodalomból, pedig szívesen olvasnék ilyeneket Aranytól vagy Petőfitől. Aranynak elvileg volt, csak elégett valahol. Kár ezért a prűdségért.

Nah de úgy érzem elkanyarodtam párszor a témától, szóval egy J.A. vers következne, amivel persze véletlenül se olvasással találkoztam. Csináljunk úgy pénzt, hogy veszünk egy női hangot, nyomjunk bele mindent, hogy a lehető legbódítóbban hangozzon, aztán énekeljen valami nagyon műveltet...hmmm... valami elvontat... ahh persze József Attila! cc zeneipar:P na persze attól még kurvajó és tetszik:D

Nő a tükör elött

A tükör elõtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör elõtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierõ roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggõül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikûrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerûen indul el,
Hogy szõnyegére: holt agyunkra lépjen.

Igazából már le van fordítva a maiden.hu-n, de nem tetszik. A szám a születésről, az újjászületésről, a halálról - az újraszerveződés szférájáról - az életről - melynek fontos (tanulságos) része a szenvedés - szól. Így szerintem jobb:

Az árnyékokból

Tarts glóriát a világ köré
S bearanyozod a napot.
Univerzum hercegei,
Nagy terhet cipeltek.
Nincs is jobb pillanat,
Hogy világra jöjj.
Egy cigány gyermek születik naphasadáskor,
S király lesz egy napra.

Az árnyékokból, a Napba tartva,
Utunk végén a múltról álmodunk.
Oh, létezik szépség, és biztos létezik a fájdalom,
De el kell viselnünk, hogy újra élhessünk.

A poros álmok elhalványodnak a napfényben,
Csak az árnyuk lobog a falakon.
Semmi újat nem hoz életed,
Mi célja hát mindennek?
Lehunyod szemed, és a halál szólít,
Kezét nyújtja feléd.
Idézd meg a csillagfényt, hogy körülöleljen!

Árny nélkül nincs lelked.